134 éve már láthatták a képeit a múzeumban. Bár Tállyán született 1827-ben, és élete nagy részét Bécsben, Münchenben, Kassán és Budapesten élte le, sok-sok családi szál kötötte Rimaszombathoz is. 2016 decemberében dédunokája, Konok Tamás Kossuth-díjas festőművész társaságában – aki két képet is ajándékozott a múzeumnak –, Sándy képei ismét megérkeztek a Gömör-Kishonti Múzeumba, s február 17-ig az érdeklődők meg is nézhetik azokat.
Sándy Gyula előbb Hammerlein bécsi festőművésznél tanult, majd 1847-1848 között a müncheni Képzőművészeti Akadémia hallgatója volt. Az 1848/49-es forradalom leverése után eltávolították a tüzérségi hadnagyi beosztásból és az osztrák kormány három évre Lombardiába küldte. Ezt követően Bécsben telepedett le, de gyakran megfordult Magyarországon is. A Gömör-Kishonti régióval leginkább családi szálak kötik össze. 1862-ben ugyanis Rimaszombatban kötött házasságot Jánosdeák Paulinával, aki édesanyja oldaláról Ferenczy István szobrász rokona volt. Tompa Mihály költőhöz szintén rokoni szálak fűzték, hiszen felesége keresztapja volt. Sándy Gyula azonos nevű fia, Sándy Gyula (1868-1953), neves magyar építész, számos felvidéki építmény tervezője volt, ilyen például Ferenczy kriptája a rimaszombati református templom oldalán. 1863-ban Sándy családjával együtt Kassára költözött, ahol rajztanárként működött egy helyi gimnáziumban. 1866-ban már az eperjesi líceumban oktatott rajzot, 1870 és 1891 között pedig egy budapesti gimnáziumban tevékenykedett, mint pedagógus. 1894-ben hunyt el Budapesten.
Munkásságát tekintve elsősorban tájképeket és portrékat festett, leginkább biedermeier és a korabeli romantika stílusában. 1859-től kezdve művei a budapesti Műegylet és a Műcsarnok kiállításain is szerepeltek. A 19. század 60-as éveiben a Vasárnapi újság című folyóirat több ízben is megjelentette illusztrációit. Az 1882-ben megrendezésre került Gömör Megye Művészeti és Régészeti Kiállításán, mely megalapozta a mai Gömör-Kishonti Múzeum létrejöttét, Sándy számos festménye volt megtekinthető. Néhány ekkor kiállított mű később a múzeum gyűjteményébe került. Sándy neve az 1867-ben Rimaszombatban zajlott Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XII. Nagygyűlésének részvevői között is szerepel.
Műveinek nagy része a második világháború során Budapestet ért bombázások következtében megsemmisült, amikor is egy gyújtóbomba robbanása közben a Toldy Ferenc utcán álló házát és műtermét találat érte. Hagyatékát addig felesége, Jánosdeák Paulina (1945-ben, 102 esztendősen hunyt el), fia, Sándy Gyula építész és lánya, Sándy Eleonóra gondozták. Ma hagyatékának fennmaradt része Budapesten élő rokonai birtokában van, de. Sándy még élete során megajándékozta a mai Szlovákia területén működő néhány múzeumot alkotásaival, így egyes festményeit megtalálhatjuk a kassai Kelet-szlovákiai Múzeumban, a poprádi Tátraalji Múzeumban, a liptószentmiklósi Természetvédelmi és Barlangászati Múzeumban és a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeumban is.
A kiállításon láthatjuk az aggteleki barlang belsejét, figurális kompozíciókat Garam menti és zeherjei népviseletben, valamint számos portrét, melyeken elsősorban a festő családtagjai jelennek meg, továbbá Dombi Márton cigányprímás híres portréját és gróf Teleki László arcképét is.
Kép és szöveg: jdj
