1 600 nap, vagyis több mint négy esztendő, mire betelt a Bolla Károly tanár, egykori füleki iskolaigazgató által megálmodott kéziratos krónika. Mindösszesen 42 író, közéleti ember vállalta, hogy beírja gondolatait a könyvbe, amelynek első írása, az alább olvasható bevezető szöveg 2012 április 30-án került bejegyzésre, míg az utolsó 2016. szeptember 17-én. A kötet felnyitására, s bemutatójára november 14-én kerítettek sort a Magyar Közösségi Házban.
Sokan nem vették komolyan, amikor Bolla Károly megkereste őket (töredelmesen bevallva e sorok szerzője sem), s bizony noszogatni kellett a leendő, kitippelt szerzőket az együttműködésre. De Bolla Károly nem adta fel, s időnként egy-egy levéllel, dorgáló baráti szóval próbálta együttműködésre serkenteni az alkotókat, akik valamilyen módon kötődnek Fülekhez. A 42 szerző többsége (húszan) ma is a városban élnek, de van a kötetben dunaszerdahelyi (Fibi Sándor, Hodossy Gyula, Hunčík Péter), tornaljai (Kovács Magda, Szajkó Béla), budapesti (Fehér Miklós, Kerekes Vica, Rácz Boglárka, Bolla Dávid), pozsonyi (Molnár Rozália), zeherjei (Szászi Zoltán), balogfalai (Ádám Zita, Juhász Dósa János), de szép számmal losonciak is. Köztük olyan emberek is, akik egy asztalnál nem nagyon férnének meg együtt, de a könyvbemutatóra mégis eljöttek. A 42 szerzőből tizenhatan eljöttek ugyanis, s ahogy Agócs Attila polgármester értékelt, „a heterogenitás ugyancsak érdekes volt. Együtt voltunk Szvorák Zsuzsával is, ami teljesen normális, ennek így kéne lenni, hiszen attól, hogy mást gondolunk a világról, még nem kell kerülnünk egymást.” Agócs csak a külső közönséget hiányolta, de mint mondja, a sokféle stílus, a különböző megközelítések teszik igencsak értékessé a Bolla Károly által megálmodott kötetet.
A 16 szerző mintegy két és fél órán át olvasott fel a kötetből, s ahogy Bolla is hangsúlyozza, elsősorban a sokszínűség teszi érdekessé az egyedülálló kötetet, amelyben a már említettek mellett a teljesség igénye nélkül megtaláljuk Mázik Istvánt, Németh Bozó Andreát, György Norbertet, Sz. Danyi Irént, Kovács Péter Garpot, Jacsmenyík Józsefet, Csúsz Pétert, Böszörményi Istvánt, Mizser Attilát, Parti Zoltánt, Varga Norbertet és nejét, Benko Pált és nejét, Illés Gábort és nejét, ahogy Puntigán Józsefet is.
S ahogy ígértük, álljon itt a kötet első írása Bolla Károly tollából, amely választ ad arra a kérdésre, miért is jött létre ez a különleges, egyedülálló kötet:
A szakirodalom szerint az előszó egy rövid írás a könyv elején, melyben a szerző (válogatás esetén a szerkesztő) a mű, vagy az összeállítás megszületésének körülményeiről, céljáról, tartalmáról, ad tájékoztatást. Feltételezhető tehát, hogy a bevezető gondolatok írója birtokában van mindazon ismereteknek, amelyek segítségével felkészíti az olvasót a befogadásra. Könyvünk létrejötte szinte minden fázisában, technikájában eltér a hagyományostól, ugyanis tartalma az előszó bejegyzésének idején még ismeretlen. Szerkesztésről sem beszélhetünk, hiszen az írások egymás utánisága véletlenszerű, témájuk mindenképpen szerteágazó lesz. Mindazonáltal megkerülhetetlen néhány fogalom tisztázása, nevezetesen: az előzmények felvázolása, az ötlet megszületése, a résztvevők kiválasztása, a kivitelezés mikéntje, s nem utolsó sorban a kezdeményezés célja. Íme tehát – napjainkban gyakran használt kifejezéssel élve – a projekt genezise.
A kezdetekben adott volt a könyv; eredeti rendeltetése szerint krónika néven egy – szerencsénkre már letűnt – rendszer ideológiájának sikerességét, a mindennapok hősiességét, vagy a kötelező ünnepségek lefolyását volt hivatott dokumentálni, megerősítve ezt a korszakot szimbolizáló színével is. Hogy üres maradt, tekinthetjük jelképesnek is. Könyvünk hosszú időt töltött garázsban, pincében, alagsori szekrényben, mígnem 2011 telén máig sem tisztázott indíttatásból a dolgozószoba egyik, több irányból is jól látható helyére került. Ha hiszünk a csehovi dramaturgiában – és ezt azért nehéz lenne megkérdőjelezni, mert szerinte, ha van egy puska a színen, akkor az előbb-utóbb elsül –, az immár több mint negyedszázada védőborítójában várakozó könyv is megtelik egyszer tartalommal.
Azon latolgatások közepette, hogy az írástól mindig is vonakodó, ennek ellenére ötvenöt évet iskolákban ilyen-olyan minőségben eltöltő ember mit is kezdjen a mindenképp monstrumnak nevezhető kötettel, elővillan a világhálót körbecikázó hír: ,,Már nem tanítják a gyerekeket folyóírásra az Amerikai Egyesült Államokban. Az elfogadott norma szerint kézírás helyett gépelésre van szükségük a tanulóknak, házi feladataikat is számítógépen készítik el. Hát igen! Korszakváltások idejét éljük, így a több ezer éves, hagyományos értelemben vett írásbeliség is átalakulóban van. A sumér ékírástól az egyiptomi hieroglifákon át, a Gutenberg-galaxis kialakulását magába foglaló nagyívű korszak napjainkban is tart. Bár fő szerepe korunkban a nyomtatott írásnak, illetve ezt leváltva a digitális írásbeliségnek van, máig is – jóllehet egyre ritkábban – használjuk a kézírást. Az ismeretek és információk tárolásának új és újabb lehetőségei azonban rohamosan bővülnek, érthető talán az aggodalom a kézírás fennmaradásával és megőrzésével kapcsolatban. Ezen tények és megállapítások, valamint a ,,nyomot hagyni magunk után” közhely, továbbá a ,,másokkal könnyebb lenne teleíratni” furfangos felvetés, és a ,,megőrizni néhány ismerős kézírását” szándék összegyúrásából született az elhatározás egy – nevezzük most így – mindenes gyűjtemény létrehozására.
E sorok írása közben is alakulóban van a megszólítottak és a felkérést elfogadók névsora. Jelen pillanatban annyi közölhető, hogy a potencionális szerzők a könyvgazdához valamiképp közelálló emberek, Fülek város közösségének véleményformáló személyiségei, akik – némi emelkedettséggel kifejezve – munkájukkal, cselekedeteikkel példát mutatnak környezetüknek, tevékenységükkel az élet különböző területein öregbítik a település hírnevét. Néhány olyan személy is kapott felkérést, aki ugyan nem helybéli, de erős személyes vagy egyéb kötődése okán méltán tekinthető hazainak.
A legnagyobb rejtély mindenesetre a könyv tartalma. Egyrészt a teljes alkotói szabadság biztosítása, másrészt egy apró játékosság becsempészése végett nincs kijelölt témája, sem kötött műfaja az írásoknak. Váltogathatja egymást a líra és epika, olvashatunk majd esetleg kisesszét, vagy karcolatot, megismerhetünk egy-egy életrajzi töredéket. Nem zárható ki a tudományos értekezés, de a humor megjelenése sem. Elképzelhető, hogy valaki képzőművészeti alkotással járul hozzá a sokszínűséghez. A szerzők nem olvashatják egymás munkáit, mivel a kész írások egy vékony szalag segítségével lezárásra kerülnek. A könyvnek egyelőre nincs neve vagy címe. Ez is a „játék” része, erre a közreműködők adhatnak majd javaslatot a szövegek megismerése után.
A tervezet célkitűzései a fentebb leírtakból már talán sejthetők. A legfontosabb cél a könyv megírásában résztvevők kézírásának, gondolatainak, üzeneteinek megőrzése. Mindamellett rögzítésre kerül hogyan éltek, mik voltak az örömeik, gondjaik, miként vélekedtek egyes fülekiek a világról itt a Cseres hegység lankái között, Nógrád számukra vélhetően legszebb csücskében, az ősi vár tövében 2012-ben. Nem kevésbé fontos, hogy a különböző életpályájú, sokrétű érdeklődéssel megáldott emberek részt vesznek egy virtuális, de végül is közös munkában. Elképzelések szerint az alkotók a könyv elkészültével felolvasó esteken ismerkednek meg egymás írásaival. Természetesen szilárd az elhatározás: a végeredményt valamilyen módon közkinccsé, az érdeklődők számára hozzáférhetővé kell tenni.
A könyv tömege 1835 gramm, kézenfekvő tehát a kérdés: mennyi lesz a súlya, ha megtelik tartalommal?
Fülek, 2012. április 30-án
Bolla Károly
