Nem mindennapi eseménynek voltunk szem és fültanúi egy hete Szepsiben, Szent család vasárnapján. A különös örömünk oka az volt, hogy a makranci templom féltve őrzött kincsét, az első szent magyar család ereklyetartóját hozták el az ünnepi szentmisére.
Nem véletlenül hoztuk ma ide, ezt a világon egyedülálló ereklyét, ahol együtt van az édesapa, az édesanya és a gyermek, Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre csontereklyéje, mert ezzel akartuk kellő nyomatékkal hangsúlyozni és tudatosítani Szent II. János Pál pápa egykori figyelmeztetését: Ne felejtsétek! Történelmetek egy szent királlyal, sőt egy szent családdal kezdődik! -hangoztak el a szentmise bevezető részében Gábor Bertalan esperes, aranymisés plébános szavai.
Az oltár előtt látható volt három bölcső, amelyeket a szentmise záró részében megáldott az esperes úr, hogy egyházközségünk és a szűkebb pátria születendő gyermekeit megkereszteltetésük után ezekben a bölcsőkben pátyolgathassuk néhány hónapig, ezzel is tudatosítva áldott gyökereinket és kedves kötelességünket: evangéliumi értékrendben élő utódokkal benépesíteni a Kárpát-medencét.
Az ünnepi szentmise kezdetén hitünkhöz méltó módon megvizsgáltuk lelkiismeretünket és megbántuk bűneinket, amelyekkel vétettünk önmagunk, kultúránk, népünk és anyanyelvünk ellen.
A szentmise végéhez közeledve Ragán Dávid, egyházközségünk aktív tagja, egykori szepsi diák, ifjú édesapa, a zarándokbölcső program megálmodója, létrehozója szólt pár szót a hívekhez.
A következőket mondta:
Különleges nap ez a mai. Nemcsak azért, mert Anyaszentegyházunk a Szent Családra emlékezik, hanem azért is, mert mi, akik itt vagyunk, megemlékezünk egyben az első szent magyar családról, s annak tagjairól is. Egyházközségünkben és a szűkebb pátriában a mai napon egy zarándokbölcső programot indítunk, amelynek keretében a hamarosan megáldásra kerülő három zarándokbölcsőt az első szent magyar család tagjairól kívánjuk elnevezni.
Beszédében tudatta a jelenlévőkkel, hogy miért indul útjára ez a kezdeményezés. Őseink gyökereihez visszatérve elmondta, hogy elődeink, a hajdani magyarok szintén bölcsőkbe fektették gyermekeiket, mivel ők már akkor tudták, hogy a bölcső az anyaméhbeli állapotra emlékezteti a babát, ami kifejezetten kellemes a csecsemő számára. A benne való enyhe ringás nyugtató hatással bír, ami a szülés után is biztonságérzetet nyújt, fejleszti a baba egyensúlyrendszerét, és a korai mozgásfejlődést is segíti, ami a későbbiek során biztosabb járást eredményez, fejleszti ugyanis a reflexeket, valamint talpraesettebb lesz a gyerek, ha felnő.
Ezen talpraesettségre utalva a bölcsők Szent István királyról, feleségéről, Boldog Gizelláról, és fiúkról, Szent Imre hercegről kerültek elnevezésre.
Azután így folytatta: Ezzel a kezdeményezéssel hirdetni kívánjuk, hogy a Kárpát-medence szívében, itt a Bódva-völgyében, a Szent Korona földjén jelen van egy nemzet, egy olyan közösség, amelynek célja nemcsak a fennmaradás, hanem a helyes élni akarás. Azért jött létre ez a nemes dolog, hogy a fiatalok és gyermekeik minél többet láthassák templomainkban a bölcsőket s a jó példát látva megérlelődjön bennük a vágy, hogy egyszer jó édesapákká, édesanyákká, majd nagyszülőkké válhassanak.
Hangsúlyozta, hogy az öregedő Európában népünk bizony élni akar, gyarapodni, hogy még ezer év múlva is legyenek utódaink, akik majd énekelni, szavalni, és ami a legfontosabb, magyarul álmodni fognak. Álmodni egy szebb, jobb világot, olyat, amelyet drága elődeink nekünk is megálmodtak, építettek, alakítottak ki. Kedves kötelességként érezve, hogy elődeink értékrendjét nem szabad feladni, de át kell adnunk nemzedékről nemzedékre.
Normális az, amikor megkérdőjelezik azt, hogy az apa férfi, az anya nő nemű? Kérdezte a fiatalember. Ilyen nézetek ellen fel kell emelni hangunkat. Nem hagyhatjuk elveszni a Szent Istváni örökséget. Minden téren tenni, harcolni kell kultúránk, népünk megmaradása érdekében. Hitünket megvallva, a Szent Család példáján felbuzdulva, követnünk kell Szent József és Szűz Mária példáját. Bátorította a híveket, hogy ne adjuk fel céljainkat akkor sem, amikor az veszni látszik. Egykor Szűz Mária és Szent József sem estek kétségbe, amikor nem kaptak helyet a szálláson.
Beszédében Dávid kérte a jelenlévőket, hogy fogadják sok szeretettel a kezdeményezést, és fogadják be az egyházközség leendő új tagjait, akik az oltár elé helyezett bölcsőkben, ha csak egy rövidke ideig is, de otthonra fognak találni.
A hívek a szentmise végén a szentmiséről való távozáskor a bejáratban emlékül egy-egy megáldott Szent Család szentképet kaptak figyelmeztetésül a méltó utódok nevelésére, valamint hogy imádkozzanak a program megálmodóiért, és majd a bölcsőkben fekvő újszülöttekért.
Horváth István
