Nemrég adta hírül a sajtó, hogy közösségi központ nyílt a Várgedei Alapiskola évek óta üresen álló épületében. A foglalkozások január második felében a Kiút a jobb életbe polgári társulás szervezésében el is indultak, de aki azt hitte, hogy a kezdeményezés osztatlan sikert fog aratni, az alaposan tévedett.
Várgede lakosainak száma 1 500 körül mozog, többségük ma már magyarul beszélő roma, bár a hivatalos adatok még nem árulkodnak erről. A falunak teljes szervezettségű alapiskolája van, amely évtizedekig kétnyelvű volt, a szlovák tagozat gyerekek híján a tavalyi tanév végével szűnt meg. Az itt tanuló gyerekek döntő többsége ma már roma származású. A falut hosszú évek óta a Szövetség által jelölt Jakab Katalin vezeti, aki megszakításokkal bár, de több ciklus óta irányítja a falut. A képviselő-testület héttagú, de roma nincs köztük.
A közösségi központ ötlete a ma is még csak mindössze 26 éves Illés Benjámintól származik, aki Kassán és Rimaszombatban harmonikán tanult az egyik ottani konzervatóriumban, majd az elmúlt években több helyen, így a rimaszombati Magánkonzervatóriumban és a Heuréka Központ gesztetei kihelyezett tagozatán is tanított/tanít. De nemcsak tanít, hanem maga is tanul, mégpedig távúton a rózsahegyi Katolikus Egyetemen szepesváraljai kihelyezett szakán harmonika-zongora-teológia szakon. De harmonikájával is járja az országot, több együttes, így a Vladimír Sendrei által vezetett, nemzetközi hírű rimakokavai Sendreiovci zenekar állandó tagja, de Éjszakai fiúk névvel saját zenekart is alapított. Felesége, a balogfali származású Lídia a Rimaszombati Magánkonzervatórium negyedéves diákja, drámapedagógiát tanul, májusban érettségizik, de már ő is tanít a Heuréka balogfali kihelyezett tagozatán, ahol délutáni színjátszó szakkört vezet. S nem utolsósorban egy hétéves fiút is nevelnek.
De úgy látszik, ennyi nem volt elég, Benjámin „Kiút a jobb életbe” néven polgári társulást alapított, s a Munka- Szociális és Családügyi Minisztérium Implementációs Ügynöksége projekttámogatásának jóvoltából Közösségi Központot nyitottak január elsejétől. A támogatás 66 hónapra szól, s évente 64 ezer eurót költhetnek a központ tevékenységére. „Az ötlet Vladimír Sendreitől jött, aki Rimakokaván működtet hasonló központot” – mesél a kezdetekről Illés Benjámin, de ezek a kezdetek nem is voltak annyira zökkenőmentesek, sőt gyorsan kiderült, hogy a falu vezetése csak vonakodva támogatja a központ létrehozását. A helyi képviselő-testület ugyan egyhangúlag támogatta a projektet, s megszavazta az évek óta üresen álló épület bérbeadását, mégis hónapokba telt, míg megkapták az épület kulcsait, ráadásul havi 300 eurós bérleti díjat kell fizetniük, valamint ők állják a gáz- és villanyszámlát is. Az elmúlt hetek az utóbbi években teljesen leamortizálódott épület felújításával teltek. Mindez a saját megtakarított pénzéből, hisz a támogatás első része még nem érkezett meg. Az egykori iskola berendezését, például az iskolapadokat elkótyavetyélték annak idején aprópénzért, így még az iskolapadokat is be kellett szerezni. Sajószentkirályról és Hanváról vásároltak kiselejtezett padokat, ahogy minden más berendezést is meg kellett vásárolniuk.
Az épületben 13 helyiség van, ebből öt lesz alkalmas a foglalkozások lebonyolítására. A központban három főállású munkatárs dolgozik Horváth Katalin vezetésével, aki egyúttal a projekt védnöke is. Délelőtt a felnőtteket várják, akiknek a mindennapi ügyes-bajos dolgaival foglalkoznak majd, így például segédkeznek majd a kérvények megírásában. A délután már a tanításé, egyszerre harminc gyereket fogadhatnak. Egyrészt szeretnének segíteni a felzárkóztatásban, több tantárgyból (angol, szlovák, matematika) vállalnak utántanítást, másrészt szeretnék a zenében és sportban tehetséges gyerekek kiemelését, akikből egyébként nincs hiány. Ahogy Illés sorolja, id. Botos Béla gitár- és zongoraoktatást vállalt, Horváth Katalin szlovák nyelvet és polgári nevelés tanít, a felesége táncot és színjátszást, míg ő maga harmonikát, zeneelméletet, ahogy ő vezeti a sportszakköröket (foci, asztalitenisz és tollaslabda) is.
A központ megnyitását február elsejére tervezték az épület helyiségeiben, de annyira megszaporodott a bejelentkezett vendégek száma (a Sendreiovci zenekar mellett felléptek volna a Magánkonzervatórium diákjai is), hogy kérvényezték a kultúrházat a megnyitó lebonyolítására. Sikertelenül, a polgármester mereven elzárkózott attól, hogy a kultúrházat akár térítés ellenében is igénybe vehessék.
„Állítólag felhalmozott tartozások miatt nem volt hajlandó kiadni a kultúrházat, bár én semmi ilyesmiről nem tudok. Eddig a gáz- s a villanyhasználatért mintegy 1 500 €-t fizettünk ki a falunak” – mondja Illés. Az elutasító döntés annyira kiverte a biztosítékot a központ vezetőinél, hogy petíciót indítottak a polgármester leváltására. De ez sem ment könnyen, hiába gyűjtöttek össze alig két nap alatt több mint 400 támogató aláírást, a képviselő-testületnek az aláírások hitelesítésére kijelölt tagjai nem találtak úgymond elegendő számú érvényes aláírást. Egyeseknél a házszámmal akadtak gondjaik, míg mások szerintük – bár érvényes állandó várgedei lakhellyel rendelkeznek – évek óta Bécsben élnek. Ami viszont általános megütközést keltett a petíciót kezdeményezők körében, hogy a polgármester végig ott volt a helyiségben, ahol az aláírásokat ellenőrizték, ami az ide vonatkozó törvények szerint szigorúan tilos. Több embert megkérdeztünk a faluban is, amely teljesen két részre szakadt a kérdésben. Voltak, akik szerint a petíció nem volt kellőképpen előkészítve, s gyorsan kiderült, Illésnek polgármesteri ambíciói vannak, míg mások szerint a faluban az elmúlt években semmi érdemleges előrelépés nem történt, s a falu vezetésének minden eszközzel támogatnia kellene a központ működését.
A petíció sorsa az ügyészségen dől el, hisz mindkét fél beadvánnyal fordult a járási ügyészséghez. Az ügy összehozta a régió roma polgármestereit és aktivistáit is, akik az alábbi nyílt levéllel fordultak add helyiekhez:
„Kedves Vargediek! Rimaszombatban találkoztak a régió roma származású polgármesterei, Bari Aladár, Szajkó Richárd, Máté Norbert, Lakatos Ferenc, Szajkó János, Bari Béla, Radič Jenő, Bari Károly, valamint Vlado Sendrei aktivista, énekes és Horváth Csaba, az Opre Roma Szlovákia igazgatója Illés Benjáminnal és csapatával. Arról biztosítunk benneteket, hogy ebben az időszakban is és a jövőben is mellettetek állunk abban a kezdeményezésben amit elkezdtetek. NEM rombolni akarjuk Várgedét és uszítani, hanem építeni. Teljes mértékében Benjámin és csapata mögé álltunk. A mai találkozó első lépés egy új jövő építéséhez. Ne hagyjátok cserben Benjamint mi sem hagyunk cserben benneteket.”
A központban közben folynak a foglalkozások. Amikor ott járok épp társasjátékot játszanak, a konyhában palacsintát sütnek, míg az emeleten táncoktatás folyik. „Vannak napok, amikor 25-30 ember is bezsúfolódik, s nem egy olyan gyerek van, aki minden nap itt van” – mondja Illés. Armando, Kevin és Mohamed épp akkor fejezi be a játékot, s már rohannak az emeleti terembe, ahol még csatlakoznak a táncosokhoz. „Egyelőre mindent a központ alapítói dobtunk össze a saját pénzünkből, de egyiken sem vagyunk milliomosok, s nem tudom, meddig tudunk kitartani” – zárja beszélgetésünket Illés Benjámin. Szerettük volna megkérdezni a másik felet is, de azok mereven elzárkóztak a sajtónyilvánosságtól.
Juhász Dósa János, fotók: Közösségi Központ
