1817. szeptember 28-án született Rimaszombatban irodalmunk méltatlanul elfeledett gömöri költője Tompa Mihály. Szegény diákból lett pap, aki a szülőföldjén a Lénártfalvi Református Egyházközségben is szolgált. A gyülekezet idén, születésnapjára emlékezve mellszobrot állíttatott a templom bejáratánál.
Tompa született szónoki tehetség volt. Nagyobb alkalmakkor az ünnepély méltósága oly kifejezést nyert szavaiban, amely sohasem tévesztette hatását, megragadta a hallgatóságot, és sokáig fogva tartotta. Ő magát így jellemzi Arany Jánoshoz 1854. december végén írt levelében: „Én itt híres, divatos pap vagyok, tán derék is; de ezzel még igen kevés van mondva; csak azt jelenti, hogy a többi tán olyan sincs. Hangom monoton, imádkozni egyáltalában nem tudok, nincs abban semmi kenet, semmi buzgóság; tudj’ az Isten! szégyenlek olyan Istent lábánál lehúzó tempókat és hosszú farizeus képet csinálni imádság közben, mint soktól látom. Azt azonban meg kell adni, hogy könnyen papolok, mindig könyv nélkül, mi egyszersmind azt is teszi, hogy a predikáczió soh’ sincs velem a templomban. Improvisálni a csalásig tudok; nyelvem jó, pereg mint az orsó, de akkor nagyon sietek; és igazán néha olyan jól beszélek, hogy szinte sajnálom, hogy az egész beszéd elvész.”
Ünnepi istentisztelet Lénártfalván
Ünnepi istentisztelet keretében emlékeztek meg Lénártfalván Tompa Mihály születésének évfordulójáról szeptember 27-én, majd a templom bejárata mellett koszorúzással tisztelegtek egykori lelkészük mellszobránál.
Az ünnepi alkalmon Nt. Nagy Ákos Róbert a Gömöri Református Egyházmegye esperese hirdetett igét, aki elmondta, hogy a templom mellett árválkodó zászlótartó emelvényre egy szép szobor, a gyülekezet egykori lelkipásztorának, nemzetünk nagy költőjének, Tompa Mihálynak mellszobra kerül, amelyet Igó Aladár alkotott.
Nt. Nagy Ákos Róbert mindamellett, hogy az igén keresztül rámutatott, miért állít az ember szobrot, kitért arra is, hogy mint akár csak ma, a költő születése óta a történelem során hányszor igyekeztek már egyfajta értéksemleges szemléletet ránk erőltetni.
„El kell döntenünk ebben a világban, hogy kik vagyunk, hova tartozunk, honnan jövünk és merre fogunk haladni tovább. És ez, a mi felelősségünk. Tompa Mihály 1851-ől volt lelkipásztora ezeknek a gyülekezeteknek. Mennyi mindent megélt ő is. És mennyi minden következet azután a változó világ után. S amikor mi az ő szobrát elhelyezzük, arra emlékezünk, hogy az Istennek mindig van hatalma megerősíteni az embert. A legnehezebb helyzetben is megtart bennünket. Legyen úgy, hogy az utánunk következő nemzedékek is tudjanak hálaadással tekinteni eme szoborra, hogy anyanyelvünkön, hittel és reménységgel dicsőítsék az Urat” – mondta.
Az igehirdetést követően Nt. Nagy Andrea röviden ismertette a költő életútját, lelkésszé avatását és lelkészként kifejtett tevékenységét a Hanván és a hozzá tartozó leányegyházak kötelékében, amelyet korhű dokumentumokból nyert idézetekkel színesített.
Végezetül a gyülekezet gondnoka, Madarász Béla számolt be arról, hogyan is került Tompa Mihály mellszobra Lénártfalvára: „A gondolat 2017-ben fogalmazódott meg bennünk, amikoris mindenütt a környéken ünnepeltük Tompa Mihály születésének a 200. évfordulóját, majd 2018-ban halálának 150. évfordulójára emlékeztünk. Mint hallottuk, Tompa Mihály 1851-ben került Hanvára lelkésznek, amiből automatikusan adódott, hogy a csízi és a lénártfalvi gyülekezeteknek is a lelkipásztora lett. Természetes, hogy Hanván szobrot állítottak emlékére, hiszen ott van eltemetve. De ha megnézzük a csízi református templom előtt is ott áll a mellszobra, és csak nálunk, Lénártfalván nem volt kézzelfogható emlékünk arról, hogy Tompa Mihály gyülekezetünknek is lelkipásztora volt. Így 2018-ban született egy határozat, hogy mi is állíttatunk egy szobrot a kihasználatlanul álló talapzatra a templomkertben” – ismertette a 2020-ra teljes pompájában felállított mellszobor történetét.
Az ünnepi alkalmat a Tompa Mihály Kórus fellépései színesítették. Az istentiszteletet a templomban az egybegyűltek nemzeti imádságunk eléneklésével zárták, majd a szobornál a szavalatot követően Nt. Nagy Andra református lelkész és Rákosi János polgármester helyezték el a megemlékezés koszorúit Tompa Mihály szobrának tövében. Az ünnepi megemlékezés és szoboravatás szeretetvendégséggel ért véget.
