86 éves korában elhunyt Koncsol László irodalomkritikus, esszéíró, hely- és művelődéstörténész, költő, műfordító, szerkesztő, pedagógus.
Koncsol László 1936. június 1-jén született Deregnyőn. Középiskolai tanulmányait Sárospatakon és Komáromban végezte el. 1954–1959 között a pozsonyi Comenius Egyetem magyar-szlovák szakos hallgatója volt.
1954 óta publikált. 1959–1963 között általános- és középiskolai oktató volt. 1963–1966 között a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozott. 1966–1974 között az Irodalmi Szemle szerkesztője volt.
1978–1979 között Pozsonyban nyomdai korrektor volt. 1985 óta Diósförgepatony helytörténésze. 1997 óta a Pro Patria Honismereti Szövetség elnöke. 2001–2003 között a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke volt. 2002–2006 között a Szlovákiai Református Egyházkerület főgondnoka volt. A Csallóközi Kiskönyvtár című sorozat alapító szerkesztője volt.
Olyan művek fűződnek a nevéhez, mint a Színmuzsika, fényvarázs (gyermekversek, 1981) Vizesnapló (gyermekversek, 1984), Patonyföld, Csontok (versek, 2000), A Csallóköz városai és falvai I-III. (2001-2003), Csirbik (2001), Vallató (interjúk, cikkek, 1968-2001, 2002), Csallóközi merülések I-II. (2007-2008), Cseppben az öböl. Cikkek, előadások, emlékezések, interjúk; (2009), Bagatellek (2015), Batyuzgató. Kisebbek és nagyobbak kedvére (2017), Ütemező (2020)
Díjai: Madách Imre-díj (1979, 1991), Fábry Zoltán-díj (1993), Bethlen Gábor-díj (1994), Jedlik Ányos-díj (Szímő) (2001), A Szlovák Köztársaság Ezüstplakettje (2002), Péterfi Vilmos-életműdíj (2002), Posonium-fődíj (2003), Pro Probitate (2005), Posonium-életműdíj (2006), Petőfi-díj (2008), Tőkés László-díj (2009), Turczel Lajos-díj (2010), Magyar Örökség díj (2015), Patria-díj (2021)
