Advent harmadik hétvégéjén, vasárnap délelőtt szinte zsúfolásig megtelt a rimaszombati református templom. A hagyományokhoz híven az ünnepi istentiszteleten kigyúlt a fény az adventi koszorú harmadik gyertyáján.
Az adventi koszorú harmadik gyertyája az örömet jelképezi, amivel a várakozás még inkább szeretettel telibbé válhat. A hit és a remény mellett most már nemcsak az ünnepi készülődés hangulata, hanem az öröm is a lelkünkbe költözik.
Az ünnepi alkalmon Molnár Sándor lelkipásztor a Jelenések könyve 3. fejezetének 20. verse alapján hirdette az igét – „Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.”
Az igehirdetése elején arról beszélt, hogy egyáltalán el lehet-e röviden és egyszerűen mondani az Advent lényegét, hogy azt mindenki megértse. Lehet. Egyetlen versben is lehet, ahogy az írás mondja. A felolvasott egy versben benne van minden, amit nekünk ma tudnunk kell Adventről.
Ezekben a napokban a mi Urunk érkezésére várunk hívő szívvel, várakozunk arra, hogy Jézus Krisztus a maga tisztaságával, szentségével újra közénk érkezzen. Azért jön, hogy megerősítsen, amikor gyengének érezzük magunkat, megvigasztaljon amikor magunk alatt vagyunk, kiutat mutasson a hétköznapi gondok közül, áldást hozzon, és áldássá tegyen minket is, itt legyen velünk minden döntésünkben, mutassa a helyes irányt, vezessen minket azon az úton, amelyen nekünk mennünk kell. Az Úr most is ott áll életed ajtaja előtt, figyelj a kopogtatására, nyiss ajtót neki, és engedd őt be életedbe.
Az igehirdetést követően a Református Alapiskola tanulói és tanárai rövid karácsonyi köszöntőjükkel tették még meghittebbé, színesebbé ezt az ünnepet. A kicsik és a nagyobbak is lelkesen készültek és adták elő az ünnephez köthető verseket, énekeket.
forrás: rirek.sk, /rimapart.nanoweb.hu/egyhaz
Advent harmadik vasárnapja Rimaszombatban
Share.
