A rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeumban november 30-án, szerdán 13.00 órai kezdettel kerül sor a gömöri születésű művész, Holló Barnabás (1865-1917) „Az akadémia megalapítása 1825 november 3-án“ restaurált domborművének ünnepélyes felavatására. Az ünnepélyes felavatásra Czimbalmosné Molnár Éva nagykövet asszony, Magyarország szlovákiai nagykövete, védnöksége alatt kerül sor gróf Széchenyi István születésének 225. évfordulója alkalmából a 2016-os Széchenyi-emlékév keretén belül. Az ünnepségen tárogatón játszik Delényi Éva asszony, Holló Barnabás rokona.
Holló Barnabás (1865-1917), gömöri születésű művész, értékes szobrászati alkotása 1918-ban került a Gömör-Kishonti Múzeumba, a domborművet a művész özvegyétől vásárolták meg. Az akadémia megalapítása 1825 november 3-án dombormű nagyméretű (445×193 cm) gipszmodelljéről van szó, mely alapján a bronzöntvény készült 1893-ban, és amelyet a budapesti Magyar Tudományos Akadémia székhelyének oldalsó falán helyeztek el, ahol a mai napig látható.
Holló Barnabás 1865-ben született Alsó-Hangonyban (ma Hangony, Magyarország) és 1876-tól a rimaszombati Egyesült Protestáns Gimnáziumban tanult. Később a budapesti Iparművészeti Akadémiára került, majd 1889 és 1892 között Stróbl Alajos (1856-1926) neves magyar szobrásznál tanult. Már mint fiatal, ígéretes szobrász 1891-ben egy jelentős megbízáshoz jutott – elkészíteni egy domborművet, mely a tudományos akadémia megalapítását ábrázolja, vagyis azt a jelenetet, amikor 1825. november 3-án Széchenyi István (1791-1860) a pozsonyi országgyűlésen nagylelkű adományával megalapozta egy magyar tudományos intézet létrejöttét. A reliéf kompozícióját 17 alak alkotja. Közülük a Gömör-Kishonti régió számára leginkább Máriássy István (1753-1830) érdekes, aki a gyűlésen mint Gömör vármegye követe volt jelen, valamint Andrássy György (1797-1872), aki ekkor Torna vármegye követe, később mint Gömör és Kishont főispánja (1838-1844 között) került be a történeti köztudatba.
Az eredeti gipszmodellt Holló már 1891-ben elkészítette. Halála után azon a hagyatéki kiállításon volt látható, melyet az 1917-ben elhunyt művészek tiszteletére rendezett a Képzőművészeti Társulat Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban. A kiállítás végeztével a művet Rimaszombatba, az akkori Gömörmegyei Múzeumba, szállították át, miután a reliefet a múzeum Holló Barnabás özvegyétől 3 000 korona értékben megvásárolta. A háború utáni évek azonban nem kedveztek egy ilyen méretű alkotás elhelyezéséhez és felállításához, ezért az 1930-ig darabokban hevert a ládákban, amelyekben szállították. A kicsomagolásnál derült ki, hogy a mű jelentősen megrongálódott és restaurálni kell. A restaurátori munkák vezetésével egy helyi festőt, Makovits Jenőt (1896-1967) bízták meg. 1930 júliusában a már restaurált domborművet a múzeum kiállító termében helyezték el. Itt állt egészen 1975-ig, amikor is a múzeum felújítása alatt eltávolították helyéről és újra néhány darabra szedték. Rendkívül rossz állapota miatt a továbbiakban már nem volt alkalmas kiállítási célokra.
2012 és 2016 között került sor a mű átfogó restaurálására, amely három szakaszban zajlott. A restaurátori munkálatokat a RESTAURO ATELIER s.r.o. végezte Mgr. art. Štefan Siváň vezetése alatt. Az első szakasz finanszírozását a magyarországi Nemzeti Kulturális Alap forrásai biztosították a határontúli projektek támogatása keretén belül 2012-ben. A második szakaszra 2015-ben a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma, a harmadikra pedig a múzeum alapítója, a Besztercebányai Önkormányzati Kerület jóvoltából kerülhetett sor.
Mgr. Kolár Angelika, a Gömör-Kishonti Múzeum művészettörténésze
