Szent István – napi ünnepséget tartottak augusztus 18-án Tornalján. A rendezvényen, az ökumenikus istentisztelet keretében megáldották az új kenyeret, a honfoglalási emlékműnél pedig elhelyezték a megemlékezés koszorúit.
A tornaljai római katolikus templomban Rákay Gábor esperes köszöntötte a részvevőket, majd Nt. Fazekas Ágnes református lelkész és Ferenczy Erzsébet missziós evangélikus lelkész ige hirdetése következett. Mindketten kitértek Szent István nagyságára, a mindennapi megpróbáltatásainkra, és a hitünk fontosságára, gyakorlására.
Rákay Gábor római katolikus esperes is hasonlóan fogalmazott: „Szent István király, akiről megemlékezünk ma, már majdnem ezer éve halt meg, de még mindig emlegetik nevét, kiváló teljesítményét. Ugyan ő nem kapott arany érmet, de mégis egy olyan nagy elismerést nyert az életével, amely mindmáig él, főképp a magyar szívében.”
Az igehirdetés közben katolikus, református és evangélikus énekek hangzottak el, majd az Andante kórus felemelő előadása következett, és az új kenyér megáldása. Az ökumenikus istentisztelet a himnusszal ért véget. Ezt követően a résztvevők kivonultak a templom előtti parkban található honfoglalási emlékműhöz, hogy elhelyezzék a megemlékezés koszorúit.
A megemlékezés ünnepi szónoka ez alkalommal Mihályi Molnár László, tanár, költő, publicista és művelődésszervező volt, aki beszédében kiemelte: „Igazi hazánk a Szent Korona Országa, amelynek szerves része szülőföldünk is! Nem egyezmények vagy politikai döntések által lett azzá, hanem az isteni kegyelem, a hagyomány és a történelmi jogfolytonosság jóvoltából. Amikor Szent Istvánra emlékezünk, akkor a keresztény Magyar Királyság megalapítását idézzük fel. Ám a Kárpát – medencei honalapításnak sokkal távolabb nyúló gyökerei vannak. Immár a régészet és kultúrtörténet mellett a genetika is igazolja, hogy szkíta, hun és avar elődeink is itthon voltak ebben a tájban, s ez a tény legalább ezer évvel, vagyis két évezredre tovább tolja az időhatárt, ami őshonos törzsökös birtoklevelünket lepecsételi” – jelentette ki.
Az ünnepi beszédet követően a város vezetése, civil, kulturális, oktatási és politikai szervezetek képviselő helyezték el a megemlékezés koszorúit Agócs Sándor füleksávolyi tárogatójátékának kíséretében, majd a résztvevőket baráti találkozóra invitálták a szervezők a Rákóczi Magyar Házba.
